A kontaktlencse története röviden
Az optika és a látás alapelveinek helyes megfogalmazásával, mely Leonardo da Vinci idejében (a XV-XVI. században) történt, megjelentek az első elméletek a látás kontaktlencsével való korrigálásáról.
Az első, a szemfelszínnel közvetlenül érintkező lencsék ötlete a XVIII. század végén született meg. Thomas Young angol fizikus és orvos egy 5 mm-es, vízzel megtöltött és egyik oldalán lencsében végződő fémtubussal korrigálta saját látáshibáját (asztigmiáját).
A XIX. század második felében dolgozták ki az első kontaktlencse-készítési és -használati eljárásokat. Kezdetben az egyetlen anyag, amelyből lencséket készítettek, az üveg volt. Mivel a lencséket fúvásos technikával készítették, optikájuk sokszor nem volt tökéletes, az illesztés pedig nehézségeket okozott.
A következő időszakot a kontaktlencsék történetében a szemgolyóról közvetlenül vett lenyomat alapján készített forma felhasználásának módszere jellemezte. Egy idő után figyelembe vették a szemgolyó torzulásainak jellemzőit is. Az üvegből készült lencsék kemények, nagyon törékenyek és sérülékenyek voltak, egyben veszélyesek a szem számára. Áttörést jelentett a lencsék készítésében a "szerves üveg", azaz metil polimetakrilán (PMMA), majd a '60-as évek elejétől a forradalmi anyag, a hidrogél alkalmazása.
A hidrogél az az alapanyag, amelyből kényelmes, biztonságos, olcsóbb és a különböző látáshibákhoz jobban alkalmazható kontaktlencséket készítenek. Száraz állapotban a szerves üveg tulajdonságaival rendelkezik, nedvesen pedig lággyá és rugalmas válik. Az új anyag feltalálásával egyidőben sikerült a kontaktlencse-ápolószerek minőségét is javítani.
A szilikon-hidrogél lencsék kifejlesztésével az oxigénáteresztés drámaian megnőtt, a kontaktlencsék a lerakódásokra kevésbé érzékenyek lettek, lehetővé téve a biztonságos kiterjesztett viseletet.
Jelenleg az új generációs, lágy, vékony kontaktlencsék légáteresztőek, nem váltanak ki allergiát, nem izgatják a szemet és nem okoznak benne idegentest-érzetet. Különböző látáshibákat lehet velük korrigálni, beleértve az asztigmiát is, sőt, mi több, előfordul, hogy kizárólag kozmetikai okok miatt, pl. a szivárványhártya színének megváltoztatása céljából használják.
